A magyar társaság Horvátországban létesített fióktelepe esetén először is – a 2000. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről a jövedelem- és a vagyonadók területén kötött egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 5. cikke alapján – el kell dönteni, hogy a magyar adózónak telephelye keletkezett-e Horvátországban. Amennyiben a Horvátországban létesített fióktelep az Egyezmény alkalmazásában telephelynek minősül, akkor a kettős adóztatást – az Egyezmény 23. cikk (2) bekezdése szerint – oly módon kell elkerülni, hogy ha a jövedelem az Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Horvátországban, akkor azt Magyarország mentesíti az adózás alól, kivéve, ha a jövedelem osztaléknak minősül.

Az Egyezmény 7. cikke szerint a másik államban lévő telephelynek betudható jövedelem a másik államban adóztatható. Mindezek alapján a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 28. §-ának előírását kell alkalmazni, amely szerint „a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.” Ez pedig azt jelenti, hogy a külföldön lévő telephelynek betudható – a Tao. tv. 28. § (4) bekezdése szerint meghatározott – jövedelem csökkenti az adózó adóalapját, ha e jövedelem nyereség, illetve növeli, ha e jövedelem veszteség.

[PM Jövedelemadók főosztálya 3889/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 2278820520/2009.]