Az elmúlt években a lakások értékesítéséből származó százmilliárdok töredéke után fizettek szjá-t az eladók. Az adóhivatal adatai szerint 2006-ban 251,8 milliárd forintnyi jövedelmünk volt lakáseladásból, de hiába 25 százalékos ennek az adókulcsa, az így befizetendő nagyjából 63 milliárd forint helyett csak 19,9 milliárd folyt be a költségvetésbe. Egy évvel később a 261,2 milliárdos jövedelemből a 65 milliárd helyett csak 21,6 milliárd forintnyi szja-bevétele volt az államnak.

Ahogy volt

A több mint negyvenmilliárd forintos különbséget nagyobb részben az indokolja, hogy az eladók többsége az értékesített lakás árából újat vett. Ez 2007 végéig minden külön kérés helyett mentesített a megszerzett pénz adóztatása alól (a különbség oka kisebb részben az is, hogy az akkori adószabályok szerint adómentesen lehetett eladni azokat a lakásokat is, amelyek több mint 15 éve kerültek az eladó tulajdonába).

Ezek a szabályok, ha nem is gyökerestül, de alaposan megváltoztak 2008. január 1-jén, amivel sokan csak most, a tavalyi jövedelmekről szóló szja-bevallás május 20-i beadási határidejéhez közeledve szembesülnek.

És ahogy lett

Az elmúlt évben értékesített lakásoknak ugyanis – az adózóknak kedvező módon – a korábbi tizenötről öt évre csökkent az az időtartam, ameddig birtokolni kellett a lakóingatlant, hogy szja-mentesen lehessen értékesíteni, függetlenül attól, hogy az eladó mit kezd a vételárral. Vagyis aki 2008-ban adta el a lakását, amit 2004 előtt szerzett, annak már akkor sem kell az ebből származó jövedelme után adót fizetnie az idei szja-bevalláskor, ha a vételárat nem másik lakásra költötte.

Az, hogy a jövedelem után kell adózni – 25 százalékos kulccsal –, azt jelenti, hogy nem az eladási ár negyedrésze az adó, hanem az eladási és a beszerzési ár közötti különbség. Ezt az adóalapot ráadásul tovább csökkentheti egyfelől a lakásra fordított összeg. Másfelől az adótörvény szerint ez a jövedelem tovább csökkenthető a szerzéstől számított évek számától függően akár harminc százalékra is.

Rosszul jártak viszont azok, akik tavaly olyan lakást adtak el, ami 2003 után került a birtokukba – akár vásárolták, cserélték, akár örökölték, ajándékba kapták, akár más módon lettek tulajdonosok –, mivel a tavalyi adóváltozás miatt nekik elvileg akkor is adót kell fizetniük az így szerzett jövedelem után, ha a pénzből másik lakást vettek. Az szja-törvény ugyanis a múlt évtől csak arra ad lehetőséget az adózónak – a 63. paragrafus 7. bekezdés –, hogy ilyen esetekben méltányossági alapon teljes vagy részleges mentességet kapjon az adó megfizetése alól.

Nem sokan kérték

Az adóhivatal kérdésünkre azt közölte, hogy „mindezidáig jelentős számú ingatlan vagyoni értékű jog átruházásból származó jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó kötelezettség mérséklésére irányuló kérelem nem érkezett az adóhivatalhoz”. Az APEH-tól kapott válasz ugyanakkor kitér arra, hogy a magánszemélyek szja-bevallásának határideje május 20. – az egyéni vállalkozóké február 25. volt –, márpedig „az adózók általában a személyi jövedelemadó benyújtásának határidejéhez közeli időszakban, a bevallásban bevallott kötelezettségekhez kapcsolódóan nyújtják be tömegesen kérelmeiket”.

Vagyis az adóhivatalban arra számítanak, hogy a lakáseladásból származó jövedelem adóztatásának elengedéséért május második felében kezdünk el majd tömegesen könyörögni. A többségünk ugyanis vélhetőleg csak ekkor szembesül azzal a ténnyel, hogy a korábbi, évtizedes gyakorlat alapján adómentesnek hitt jövedelme adóköteles.

Attól persze, hogy kérjük, korántsem biztos, hogy meg is kapjuk az adómentességet vagy az adócsökkentést. Mivel az új rendszer szerint tavaly szereztünk először jövedelmet, és ennek alapján idén adózunk először, az APEH-nak még becslése sem volt arról, hogy eddig a nem túl sok kérelmező hány százalékát és milyen indokokkal támogatták, illetve utasították el, és ez összességében mekkora összegű adó megfizetése alól adott mentesítést.

Mi alapján döntenek?

Arra a kérdésre is roppant általános – lényegében a törvényben szereplő szöveggel megegyező – választ kaptunk az adóhivataltól, hogy minek alapján döntenek a méltányossági kérelem jóváhagyásáról: „Az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel... az adót mérsékelheti vagy elengedheti.”

Az adó mérséklésénél vagy elengedésénél különös tekintettel veszik figyelembe, ha „a felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra történik.”

Az APEH felhívta a figyelmet arra is, hogy nem elég szépen kérni. „Egyrészt a jövedelem lakáscélú felhasználását kell az adózónak megfelelő dokumentumokkal – adásvételi vagy építkezés esetén vállalkozási szerződéssel, illetve kapcsolódó számlákkal – igazolnia, másrészt vizsgálandók a vagyoni, jövedelmi és szociális körülményei is.”

Utóbbi azt jelenti, hogy arra is kíváncsiak, mennyiből él a kérelmező és családja, havonta milyen kiadásai vannak, és hogy ezek alapján „az adó megfizetése megterhelést jelent-e az adózó számára, ennek hiányában ugyanis a kérelem nem engedélyezhető”.

Kérni sem lehet ingyen

Akit nem rettent el az, hogy az adóhivatal a legmélyebb mélységekig beleturkál annak a zsebébe, aki a 2200 forintos illetékbe kerülő méltányosságot kéri, annak célszerű az APEH honlapjáról letöltött kérelmet [1] beadnia (ha nem így tesz, a kérelme beküldése után úgyis kötelezik majd erre).

Az űrlapon minden olyan adatunkra rákérdeznek, amit az adóhivatal fontosnak tart tudni a kérelem elbírálásához. Így egyebek mellett a kérelmezővel együtt élő összes családtag jövedelmi viszonyaira, a lakásfenntartással kapcsolatos kiadásokra, a tartós betegséggel összefüggő költségekre, arra, hogy milyen hiteleket és mekkora havi részletekben törlesztünk.

Természetesen be kell vallani a kérelmezőnek és családtagjainak ingatlanvagyonát. Nyilatkozni kell arról, hogy hány, milyen típusú és értékű autó van a háztartásban, mennyi a család megtakarítása, milyen, százezer forintot meghaladó ingóságuk, pl. lakberendezési tárgyuk, háztartási gépük, képzőművészeti alkotásuk, ékszerük vagy műszaki cikkük van. Minden olyan tételről, ami az adózó szerint alátámasztja a kérelme jogosságát, fénymásolatot is be kell nyújtani a kérelemhez. Egy-egy kérelem benyújtása tehát akár harminc-negyven oldalnyi fénymásolat elkészítésével járhat.