Hogyan ösztönzik a román feketemunkát a magyar hivatalok
Írta: Administrator 2009. június 10. szerda, 15:22
A gazda és Ioan együtt elment a mórahalmi munkaügyi kirendeltségre. Ioan ott megkapta az alkalmi munkavállalói kiskönyvét. Úgy szól a jogszabály, hogy ebbe kell beragasztani minden ledolgozott nap után bizonyos összegű közteherjegyet - így kell leróni a személyi jövedelemadót és a tb-járulékot. Ennyiből azonban nem lehet megúszni egy napszámos legális foglalkoztatását: szükség van adó-, illetve társadalombiztosítási azonosító jelre is - közkeletű nevén adó- és tajkártyára. Ezeket az APEH adja ki. Lehet ugyan igényelni a munkaügyi kirendeltségen is, de akkor 4-6 héten belül érkezik meg postán. Ha viszont az APEH valamelyik központi ügyfélszolgálatán - például a megyeszékhelyen - kéri ezt az illető, akkor még aznap létrehoznak neki egy adószámot.
Vass Imre azt szerette volna, ha Ioan nem 4-6 hét múlva kezdhetne el jogszerűen dolgozni, hanem mindjárt, ezért elkísérte az APEH szegedi ügyfélszolgálatára adószámot igényelni. Ott azonban ehhez szállásbejelentőt kértek. Hiába mondta a gazda, hogy Ioan nála lakik, és ezt írásban is tanúsítja, tovább küldték őket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba, hogy szerezzenek szállásbejelentőt, illetve lakcímkártyát. A hivatal ügyfélszolgálatáról viszont visszaküldték őket az APEH-hez azzal, hogy adókártya és munkaszerződés nélkül nem adhatnak regisztrációs igazolást, illetve lakcímkártyát.
Amikor a történetnek ezt a részét elmeséltem dr. Petrik Orbánnénak, az állampolgársági hivatal dél-alföldi regionális igazgatójának, ő azt mondta: adókártya bemutatását egyetlen eljárásukban sem kérik. Ha Ioannak alkalmi munkavállalói kiskönyve van, akkor 90 napig nincs szüksége semmiféle szállásbejelentésre, így lakcímkártyára sem. Ott tartózkodik, ahol akar, szabadon mozoghat - mint egy európai uniós tagországban egy másik uniós ország polgára. Más lenne a helyzet, ha tartós munkaszerződést kötne - ahhoz valóban szükség volna a lakóhelye bejelentésére és a regisztrációs igazolás kiállítására. Ez alapján egy újabb intézmény, a Személy- és Lakcímnyilvántartó Hivatal elkészíti, és postán küldi meg a lakcímkártyát.
Vass Imre azonban nem óhajt Ioannal tartós munkaszerződést kötni, mert csak azokra a napokra akar neki és az államnak fizetni, amikor van munka a gazdaságában. Most éppen sok a tennivaló a fóliásban és a gyümölcsösben. Így aztán, bár Ioannak továbbra sincs adószáma, hiszen a munkaügyi kirendeltségtől kérve csak 4-6 hét alatt érkezne meg, az APEH-nél pedig nem adtak, mert nem volt lakcímbejelentő, a román férfi mégis dolgozik. Ragasztják a közteherjegyet a kiskönyvébe, és reménykednek, hogy nem kapnak APEH-ellenőrzést.
Megkérdeztem az APEH regionális igazgatóságától, miért nem kaphatott adószámot Ioan az ügyfélszolgálaton. Néhány nap múlva az APEH sajtószolgálata írásban válaszolt. Azt írták: "Az adóazonosító jel megképzésének feltétele a lakcímkártya, vagy a hatóság által átvett lakcímbejelentő lap." Megmutattam a választ dr. Petrik Orbánnénak, aki szerint az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel rendelkezőknek nem kell lakóhely-bejelentést tenniük. Úgy értelmezte az APEH válaszát, hogy az általános szabályra utal, ami a határozatlan idejű munkavállalásra vonatkozik. Az igazgató asszony szerint Vass Imréék nem kerültek volna ebbe a helyzetbe, ha a munkavállaló részére a munkaügyi kirendeltség kéri meg az adószámot - ha hosszabb idő alatt is, de biztosan megkapták volna az adókártyát, és a gazda is tudta volna igazolni, hogy kérelmezték az adóazonosító jelet.
Vass Imre szerint azonban ez csak akkor derülne ki, ha valóban megjelennének nála az ellenőrök, kérnék Ioan adószámát, ők pedig nem tudnák azt megmutatni. A zákányszéki gazdálkodó szerint igény van erre a foglalkoztatási formára, de neki nagyon úgy tűnik: a magyar hivatalok nem véletlenül packáznak velük, és küldözgetik őket egyik ügyfélszolgálatról a másikra. A szabályok betartása gyakorlatilag ellehetetleníti a külföldiek által végzett mezőgazdasági idénymunkát, ezzel a jogszabályok kikerülésére, a feketemunka kockázatának vállalására ösztönöz.
Hogy ez így van-e, azt is megkérdeztem az APEH sajtószolgálatától. Úgy ítélték meg, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása nem rájuk tartozik.





























